“Tudom, baromság. De rettegek attól, hogy el fogunk távolodni. Annyira szeretlek és annyira hiányzol… Féltékeny vagyok mindenkire, aki körbevesz téged, lát téged és hallja a hangodat. Látja azt az imádni valóan aranyos mosolyod, látja, ahogy felcsillan a szemed.. Szomorúvá tesz az, hogy alig fogunk tudni kettesben lenni. Nem találkozhatunk akkor, mikor szeretnénk. Akár napokig, sőt, hetekig nem csókolhatjuk meg egymást. Nem bújhatunk egymáshoz.. Annyira elszomorít…. Nem akarlak elveszíteni. Őszintén, őrülten beléd vagyok habarodva. Soha senkibe nem voltam még ennyire szerelmes. Kérlek, ha bármi történik is, tudd: életem végéig szeretni foglak.”